Történet

Az Öreghegyi Egyházközség története önálló lelkészséggé alakulásától a plébániai rangra emeléséig

(Az 1984-es Canonica Visitatioban található, Glósz Ervin által összeállított történeti összefoglaló alapján)

 

Előzmények:

A mai egyházközség területe eredetileg a Székesfehérvár-Felsővárosi plébániához tartozott, ami a Bányató felett 1733-ban épült Szent Donát kápolna pasztorációját is ellátta. A Szent Donát kápolna kedvelt zarándokhelye volt az egész városnak, évente kétszer, május és augusztus első vasárnapján népes körmenetet szerveztek a Felsővárosi plébániáról indulva, aminek alkalmával Szent Donát közbenjárását kérték szőlőikre a fehérváriak.

Az 1910-1920-as években egyre többen költöztek a területre, 1917-től már minden vasárnap mondott szentmisét a felsővárosi káplán, vagy Bilkei Ferenc plébános, aki maga is öreghegyi szőlőtulajdonos volt.

1930-ban Sándi János személyében már állandó kihelyezett lelkészt is kapott Öreghegy, aminek lakossága elérte a 2051 főt. Sándi János tekinthető az egyházközség megalapítójának, elvégeztette a Donát kápolna külső és belső tatarozását.

Ugyanettől az évtől kezdve a Fiskális út-Aranybulla út sarkán épült városi iskolában is volt szentmise, amit két osztályterem összenyitásával és egy a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére emelt oltárfülékével tettek alkalmassá a szertartásra.

Sándi utóda, Bokor Ferenc egyházközségi óvodát és napközi otthont építtetett a Fiskális út-Pozsonyi út sarkán, a telket Darmstädter Gyula építészmérnök és felesége ajándékozta. Az elkészült épületet Shvoy Lajos megyéspüspök szentelte fel 1935. október 7-én.

1935-1939 között Volarics (később Turmezei) Ferenc állt az alakuló egyházközség élén, vezetésével 1936-ban megalakult az egyházközségi tanács 22 rendes és 10 póttaggal. Az óvodát a Szociális Testvérek Társulata vezette, ahol nyári hónapokban minden vasárnap volt szentmise.

 

Az önálló lelkészség megalapítása:

Részlet az alapítólevélből:

„ALAPÍTÓ OKLEVÉL

melynek erejével alulírott székesfehérvári megyéspüspök tudatom mindenkivel, akit illet, hogy […] 1939. szeptember 1-i hatállyal Székesfehérvár sz.kir. város "Öreghegy " elnevezésű területét kivettem a Székesfehérvár-felsővárosi plebánia joghatósága alól s ezen a területen önálló róm. kath. lekészséget – curatiat – szerveztem.

A Székesfehérvár-öreghegyi lelkészség határai a következők: az aszalvölgyi árok az Aranybulla-útig, az Aranybulla-úttól a Talyiga-úton át képzeletbeli meghosszabításban a budapesti vasútvonalig, majd a vasútvonal mentén a város határáig.

A Székesfehérvár-öreghegyi lelkészség lakossága és róm. kath. hiveinek száma a következő: az összlakosság száma 3194 lélek, ebből róm. kath. 3060.”

 

Az Öreghegyi curatia első állandó lelkésze, Kálmán János nagy lendülettel fogott hozzá a leendő templom építőanyagának összegyűjtéséhez, amit a grazi Irgalmas Nővérek által templomépítési célra adományozott telken halmoztak fel a Fiskális út-Beregszászi út sarkán. Az igen komoly mennyiségű összegyűlt téglát és fát azonban az 1941-es szárazréti árvíz károsultjainak megsegítése érdekében a város igénybe vette, az ígért visszatérítésből azonban nem lett semmi.

1943 decemberében immár Kisteleki Antal vezetésével kijelölték a leendő templom helyét ugyanazon a telken, ismét anyaggyűjtésbe kezdtek a hívek, komoly eredménnyel. Az 1944-ben Magyarország területét is elérő háború azonban újra keresztülhúzta a templomépítést, 280 öreghegyi hívő meghalt a harcok alatt, az összegyűlt építőanyagot széthordták. 1945 februárjában a harcok közepette felrobbantották a Donát kápolnát, amit 1993-1994-ben építettek újjá Schultz István tervei alapján. Leégett az Aranybulla úti iskola is, egyedüli ép misézőhelyként az óvodakápolna maradt épen. Ezt követően a vasárnapi szentmiséket reggel fél 8-kor a leégett Aranybulla úti iskola udvarán, az 1941-ben emelt harangláb mellett, 9 órakor pedig az óvodakápolnában tartották.

A háború után született meg az elhatározás, hogy a templomot nem a nővérektől kapott üres Beregszászi úti telken, hanem az elpusztult Aranybulla úti iskola helyén építik majd fel. (Ahol a templom ma is áll) Kisteleki Antal elvégezte az ehhez szükséges telekátírási teendőket: a plébánia tulajdonában lévő Beregszászi úti telekért cserébe megszerezte az iskola telkét, ami eredetileg városi tulajdonban volt.

Az 1948 augusztusában kinevezett új öreghegyi lelkész, Almásy Ferenc a romos iskolaépületből alakított ki szükségkápolnát, amit Shvoy Lajos 1949. október 8-án megáldott. 1950-ben a többi szerzetesrendhez hasonlóan az állam feloszlatta a Szociális Misszió Társulatot, az általuk működtetett óvodát elvették az egyházközségtől. Az egyházközségi hitélet azonban nem esett vissza, négy szentmise volt vasárnaponként. 1954-ben az adonyi templom rézlemezre festett stációit vásárolta meg az egyházközség, majd 1958-ban Bicskei Karle István szobrászművész készített siklósi márványból keresztkutat a kápolnába.

1959-ben Telegdy Lászlót nevezte ki a püspök Öreghegyre, egy év múlva az egyházközséghez csatolták Kisfaludot, ami addig Pákozd filiája volt. 1962 szeptemberében megkezdődött a kápolnát a háború vége óta körülvevő iskolarom eltakarítása, 1965. augusztus 9-én pedig nekilátott az egyházközség, hogy átépítse az eddig használt szükségkápolnát, a megújított kápolna adventre készült el. A Kocsis György vállalkozó által végzett munkálatok alatt a szentmisék hol a földig lebontott falak között, nyitott tető alatt, hol a plébániairodában folytak. 1967-re a külső vakolás is elkészült, a kápolnát 1968. október 6-án áldotta meg Potyondi Imre püspöki helynök. 1969-1970-ben a belső festés következett, valamint új ablakok készültek, 1972-ben pedig a tetőt újította fel Czenczi Ferenc ács.

Telegdy László 1976 virágvasárnapjának másnapján elhunyt, helyét az akkor még Vasútvidéki segédlelkész Glósz Ervin vette át ideiglenesen, majd 1976. június 1-ével állandó kinevezést kapott Öreghegyre. Első feladatának egy a templom mellett áll plébániaépület építését tekintette, aminek terveit Tóth Ferenc építész felkérésére Rékasy György mérnök készítette, figyelembe véve Glósz Ervin elgondolásait. A hívek közadakozásából és társadalmi munkájával megvalósult építkezés 1977 tavaszán kezdődött. A plébánia 1978. május 29-ére vált beköltözhetővé, Kisberk Imre megyéspüspök június 25-én, Glósz Ervin ezüstmiséje alkalmával áldotta meg az épületet. 1979-ben összekötő folyosót építettek a templom és a plébánia közé, helyreállították a Máriavölgyben található Mária szobrot, villamosították a harangokat és hőtároló kályhák kerültek a templomba.

1980. június 9-én kezdődött meg a templom belső megújítása. Műanyag mennyezet, fa lambéria és új padok kerültek a templomba, új belső festést is végeztek. Az új liturgikus teret Kissné Nagypál Judit, a famunkálatokat Sárvári József asztalosmester készítette. Ugyanebben az évben készült el az udvar parkosítása is. 1981 augusztusában Ádám József szombathelyi mester új, barokk mechanikus rendszerű orgonát készített a templomba, amit az októberi templombúcsún áldott meg a püspök. Az orgonát másnap egyházzenei hangverseny keretében mutatta be Marosvári Péter orgonista az egyházközségi énekkar közreműködésével.

 

A plébánia rangra emelés

1983. december 18-án tartott képviselőtestületi gyűlésen a testület elhatározta és megszavazta, hogy kérvényezzék az Egyházmegyei Hatóságtól, hogy az Öreghegyi Lelkészséget emeljék plébánia rangra. Részlet a jegyzőkönyvből:

„Az elnöklő plebános előadja a gyűlés tárgyát. Miután az egyházközség áldozatos társadalmi munkában rövid idő alatt fölépítette az új, modern plebániaépületet, összekötötte folyosóval a templomépülettel, a templomot kívül-belül megújította, fűtéssel ellátta, új liturgikus teret és orgonát létesített benne, elérkezett az idő, hogy az 50 éve fönnálló önálló lelkészséget plebánia rangra emeljék.”

A beküldött kérvényt elfogadva 1984. október 8-án, a templom búcsúnapja alkalmából adta ki az Egyházmegye a plébánia rangra emelő okiratot: (részlet)

„Jelen okirat erejével az Új Egyházi Törvénykönyv 515. kánonja alapján a Székeskáptalan és a Papi Tanács meghallgatása után hivatalosan és okiratilag

a Székesfehérvár-Öreghegyi,
a Boldogságos Szűz, Magyarok Nagyasszonya oltalma alatt álló lelkészséget
Plébánia rangra emelem.

Székesfehérvár, 1984. október 8-án, Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya ünnepén

Szakos Gyula
püspök